Legfontosabb változás, hogy új helyre költöztünk. Hosszas keresgélés után tavaly július végén sikerült kibérelnünk egy családi kertes házat itt: Graceville. Nagyon klassz a környék, kertvárosi jellegű a kerület, és a Brisbane folyó is közel van hozzánk. Pont a házunk előtt van a buszmegálló amit a gyerekek nagyon kedvelnek, mert busszal járnak suliba. A ház elég nagy, így kényelmesen elférünk.Nóri végzett az általános iskolával, ami itt 6 osztályt jelent, így ő és Dani is már középiskolába (high school) járnak januártól. Nóri hetedikes, Dani pedig kilencedikes.
Nagyon tetszik a suliban, hogy a kötelező alaptantárgyak mellett szabadon választhatók is vannak. Például tánc, digitális technológia, famegmunkálás (asztalos műhelyben), énekkar, gitár és sok más hangszeres foglalkozás. Nóriék kalandtáborban is voltak márciusban egy tó mellett (itt), amit nagyon élveztek.
Közben én is kipróbáltam egy másik egyetemet is, persze nem önszántamból. A CQU, ahova jártam ugyanis 1 tantárgyat nem indított, amit szükséges volt megcsinálnom a diplomámhoz. Ezért ezt az egy tárgyat egy másik egyetemen (JCU) kellet felvennem és ott is vizsgáztam belőle. A tananyaggal nem volt semmi gond, de nagyon szervezetlennek és kevésbé professzionálisnak tűnt ez a suli mint az előző. Szóval ha választani kell akkor a CQU-t ajánlanám inkább mindenkinek. De minden vizsgámon szerencsésen túl vagyok (többnyire HD és D eredményekkel, értsd: 5-ös és 4-es), és csak az állandó letelepedési vízumra (PR) kell koncentrálnom, amitől már csak egy magas fokú nyelvvizsga választ el.
A nyár folyamán kisebb nagyobb viharokban is volt részünk. Sajnos ennek az autónk is kárát látta, mert egy jégvihar betörte az ablakokat, és behorpasztotta a karosszériát sok helyen. Sok háznak az ablakai is betörtek a környékünkön. Mi ezt szerencsére megúsztuk.
Így nézett ki a kocsink:
Novemberben volt szerencsénk részt venni egy klasszikus, homokos tengerparton rendezett esküvőn is. Lili barátnőm (akivel együtt jártunk az egyetemre) ugyanis férjhez ment egy gyönyörű Stradbroke nevű szigeten, ami nem messze van tőlünk. A képek itt magukért beszélnek.
A karácsony is különlegesre sikerült, mivel barátaink meglátogattak minket Magyarországról, és velünk töltöttek majdnem 3 hetet. Ez nekünk is olyan volt mint egy nyaralás. Bejártuk velük a legszebb és legérdekesebb helyeket a környéken amiket mi már felfedeztünk előtte. Így egy kicsit az ő szemüvegükön keresztül nézve újra átélhettük azokat az élményeket amikben korábban már volt részünk. Nagyon pozitívak voltak a visszajelzéseik, tehát minden bizonnyal jól érezték itt magukat. Sőt, közösen ellátogattunk egy Brisbane International teniszmeccsre is, ahol Roger Federer játszott az elődöntőben. Gondolom nem nehéz kitalálni hogy felejthetetlen élmény volt.
Márciusban aztán újra tudtunk találkozni velük, ugyanis végre 21 hónap után hazalátogattunk Magyarországra. Most a Qatar Airlines-al utaztunk, mivel nekik volt éppen akciójuk amikor megvettem a jegyeket. 2 helyen szálltunk át, Melbournben és Dohában. Hazafelé gyorsabb volt az út, mert kevesebbet kellett várni az átszállásoknál, így kevésbé volt fárasztó az amúgy 26 órás repülés, ami visszafelé 32-t jelentett, és sokkal kimerítőbbnek bizonyult. De nagyon jó érzés volt találkozni újra a családdal és barátokkal. Ismét részt vehettünk egy esküvőn is. Most Vili nővére Évi és Laci mondták ki a boldogító igent. Gyorsan elrepült a 2 hét, de elég volt ahhoz hogy felszedjünk pár felesleges kilót a folyamatos evés után. Hát igen. Be kellett pótolni a 21 hónapos lemaradást 1-2 kajából, amit azóta nem ettünk, amióta Ausztráliában élünk. Pl: halászlé, rétes, sóska (amit itt nem lehet kapni), libamáj, tepertőkrém stb. Időközben hivatalos ügyeket is intéztünk. Pl. nekem új útlevelet kellett csináltatnom, mert hamarosan lejárt volna a régi, és Brisbaneben bonyolultabb lenne intézni, ugyanis itt nincs magyar nagykövetség. Ezért el kéne utaznom Canberrába ebben az ügyben, ami nem a szomszédban van ugyebár. De még így is okozott kisebb fejfájást az ügy, mert a jelenlegi vízumunk a régi útlevélszámomhoz kapcsolódik. Megkérdeztem a bevándorlási hivatalt, ahol azt mondták hogy ha magamnál tartom a régi érvénytelen útlevelet is, akkor nem lesz gond a visszaúton a határbelépésnél. Nem is volt probléma itt Ausztráliában, még csak a vízumunkat sem kérték el. Mivel visszatérő lakosok vagyunk csak ennyit mondtak: " Welcome home" (Isten hozott itthon). Ferihegyen azonban okozott egy kis kalamajkát az új útlevelem, mert úgy gondolták hogy ezzel nem fognak visszaengedni Ausztráliába. Az ügyintéző elvitte a papírjaimat hogy utánajárjon a dolognak. Ő is felhívta az ausztrál bevándorlási hivatalt, akik megnyugtatták hogy semmi probléma, és végül átengedtek. A biztonsági kapunál persze még ki is szedtek engem egy jó kis motozásra búcsúzásképpen. Ezután hosszú és nagyon fárasztó, ámbár zökkenőmentes út következett. Most pedig hogy visszajöttünk otthonról, itthon folytatódnak a hétköznapok.
