Ünnepek

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Már több mint 6 hónapja itt élünk  Ausztráliában, és az első Karácsonyon is túl vagyunk. Nyilvánvalóan teljesen más volt itt az ünnep hangulata, mint otthon. Hiányzott a család és a barátok, és egy kicsit a téli hangulat is. A karácsonyi szokások is mások itt egy kicsit. Már december 1-én feldíszítik a karácsonyfát, ami itt leginkább műfenyőt jelent, és a becsomagolt ajándékokat is a fa alá teszik. Ez nekem nagyon furcsa volt. Nehéz lehet a gyerekeknek, hogy egy hónapig nem nyúlhatnak az ajándékokhoz. A csomagokat csak december 25-én reggel bontják ki. Úgyhogy itt nem a szenteste, inkább a 25-e a jelentősebb napja az ünnepnek. Mi 24-én este adtuk át egymásnak az ajándékokat, miután elfogyasztottuk a helyi szokásokhoz illő rákvacsoránkat. 26-án, amit boxing day-nek neveznek, már az üzletek is nyitva vannak hatalmas leárazásokkal és akciókkal, amikor mindenki vásárol nagy erőkkel. Mi is számítottunk erre, és kihasználva a kedvezményeket, megleptük magunkat egy új számítógéppel. Persze erre már régebb óta készültünk, mert már nagyon esedékes volt.

         Sok család utazik ebben az időszakban nyaralni, úgyhogy sokan útra kelnek ilyenkor. Mi is úgy döntöttünk hogy nem itthon üldögélünk, így felkerestünk egy álomszép strandot Sunshine Coaston. Nagy hullámok voltak, így a gyerekek nagyon élvezték a strandolást. Kicsit meg is pirult a bőrünk, pedig 50 faktoros naptejet használtunk. Úgy tűnik még óvatosabbnak kell lenni, és komolyan venni a figyelmeztetést, hogy itt tényleg gyorsan le lehet égni. Szerencsére cápával és medúzával nem találkoztunk. Megnyugtató volt, hogy a parton folyamatosan figyelték a fürdőzőket az életmentők, és helikopterrel is figyelték a partot. Persze azért nem ennyire veszélyes a helyzet, de úgy tűnik itt nagyon vigyáznak az emberekre. (http://sls.com.au)  A környéken 2 hétig ( az ünnepek idején) ingyen lehet használni a tömegközlekedést, hogy megelőzzék a dugókat, és az ittas vezetésből származó baleseteket. Jó ötlet:))

           Most hogy nyári szünet van a gyerekeknek a suliban január 28-ig, igyekszünk kicsit tartalmasabbá tenni a szünidejüket. Ezért  előző hétvégén meglátogattuk az Australia Zoo-t is. Az állatkert hatalmas élmény volt, bár én előre féltem egy kicsit hogy a 172 dolláros családi belépő nem fogja megérni az árát. De megnyugodtam, mert a húzós árért kaptunk szolgáltatást bőven. Nagyon igényesen ki van alakítva az egész park. A kifutók és az állatok is feltűnően tiszták és jól ápoltak. Több helyszínen egész nap zajlottak bemutatók, többek között krokodil és tigris show. Nagyszerű, egész napos program volt a családnak.

                Azt még nem tudjuk hogy mit fogunk csinálni szilveszterkor, de szerencsére van programlehetőség bőven. 

Újabb tapasztalatok

   Az előző bejegyzésben említettem, hogy Nóri sulijában lesz egy fesztivál. Elmentünk, egész délután jól éreztük magunkat, és ismét szereztünk néhány érdekes tapasztalatot. Ha röviden kéne összefoglalni, akkor nekem leginkább az emberek pozitív hozzáállása, együttműködése tetszett leginkább a rendezvényen. Ezeken a képeken épp az iskola igazgatónője látható egy népszerű játék közben. A gyerekek a felső kép bal oldalán látható tárcsát célozták labdákkal, és amikor eltalálták, az igazgatónő a vízbe pottyant. Nagyon vicces volt. Később minden tanár sorra került, és persze mindenki a vízben kötött ki.

De szemmel láthatóan ők is nagyon élvezték a mulatságot. Minden osztály tartott táncbemutatót, majd a szülők is beállhattak táncolni a gyerekekkel. Ami minket leginkább meglepett, hogy nem kellett könyörögni az apukáknak és anyukáknak, gondolkozás nélkül rohantak, hogy részt vehessenek a közös táncban. Én próbáltam megúszni a dolgot, persze Nóra lányunk ezt nem hagyta annyiban, és nem úsztam meg a táncleckét. Ezen kívül rengeteg szórakozási lehetőség volt az iskola udvarán kialakítva. Egy kisebb vidámparkot építettek fel. Emellett 5-6 féle büfé (görög, kínai, palacsintás, fagyis stb.) és vásár is üzemelt. Este 20 perces tűzijáték zárta az eseményt. A délután során tudtam beszélgetni Nóri tanárnénijével, aki elmondta hogy nagyon jól halad Nóri a tanulással, és mennyire szereti őt tanítani. Végre láttam (és hallottam is) lánykánkat a barátaival kommunikálni. Eddig kicsit izgultam miatta, hogy sikerült-e tényleg beilleszkednie, de most minden kétségem elszállt. Ami igencsak meglepett, hogy milyen folyékonyan és könnyedén beszélt a barátaival. Már van is egy olyan barátnője, akikhez átment tegnap iskola után, és együtt töltötték a délutánt. Ennek nagyon örültem. 

    Dani is élményekkel teli jött ma haza a suliból. Úgynevezett karrier nap volt, ahol mindenféle szakma képviselői tartottak bemutatókat és tájékoztatókat a gyerekeknek, segítve ezzel a későbbi pályaválasztást. Daninak persze ennek ellenére sincs még ötlete, mi szeretne lenni ha nagy lesz. De még van ideje kitalálni.

     A hétvégén voltunk kirándulni is, és először láttunk vadon élő kengurukat az erdő szélén. Nagyon sok park és erdős terület van a városban, és a város környékén, így nem volt nehéz dolgunk. Ismerőseinktől hallottuk igazából, hogy merre (Mt. Cotton, QLD) szoktak látni kengurukat, így célirányosan indultunk. Kb 30 percnyire tőlünk egy erdős területen lehajtottunk egy mellékútra ahol egy farmon a legelésző tehenek között láttunk egy kisebb csapatot. Később az út mentén is láttunk néhányat, és pár méterre közel  tudtunk menni hozzájuk, majd elugráltak. Még ugyanezen a napon találkoztunk egy zöld kígyóval is. A tengerpart mentén sétáltunk egy ligetben, ahol átkúszott előttünk a járdán a kicsike. Világoszöld színű volt, és kb. 1 m hosszú. Fogalmam sincs milyen fajta, de nem tűnt veszélyesnek.

      Kicsit más téma, de ez is egy újabb tapasztalat. Vili minden este csinál nekünk gyümölcsturmixot, amihez értelem szerűen kell egy turmixgép. Vettünk is már, de mivel jeget is szokott tenni a turmixba, így rövid idő alatt tönkrement a gép. Mivel megvolt még a blokk róla, gondoltam teszek egy próbát, és visszaviszem. Az áruházban elkezdtem a mondatot, hogy van egy kis probléma, de a vevőszolgálatos a szavamba vágott, végig sem hallgatta mi a probléma, és anélkül hogy belenézett volna a dobozba, vagy kérte volna a blokkott, esetleg jótállási jegyet, adta vissza a gép árát. Igazából bármi lehetett volna a dobozban. Ezt nevezem vevőszolgálatnak. Még mindig meglepődök rajta, mennyire bizalmi alapon mennek itt a dolgok, és fel sem tételezik, hogy csalni vagy hazudni próbálna az ember. Ez azért jó érzés.

         Vilire visszatérve, ő is vett fel új szokásokat amióta itt vagyunk. A turmixkészítés mellet, ami az ő ötlete volt, minden nap elmosogat, segít takarítani, és néhány dolgot már meg is tud főzni. Ez igazán akkor volt nagy segítség, amikor suliba jártam, és sokat kellett tanulnom. Sok gondot vett le így a vállamról. A segítségnek meg is lett az eredménye, mert mindegyik vizsgámra a legjobb minősítést kaptam (itt HD-nek nevezik), tehát kitűnő lettem. Ennek azért örültem leginkább, mert így továbbra is kapok ösztöndíjat, ami nagy segítség anyagilag.

Vizsgák

    Több hét tanulás után végre  túl vagyok a vizsgáimon is. Ebben a félévben 3 tantárgyat kellett teljesítenem. (könyvelés, statisztika, informatikai rendszerek) Az eredményeket sajnos csak 2 hét múlva tudom meg, mivel írásbeli volt mindegyik megmérettetés, és még ki kell javítani őket. Abban biztos vagyok hogy sikerültek, de azért kíváncsi vagyok hogy mennyire. Az igazat megvallva keményebbek voltak, mint amire számítottam. Maga a vizsgakörülmény is nagyon szigorú volt. Érdekes, hogy egy nagy teremben több szakról több tantárgyból is vizsgáztak egyszerre a diákok. Külön saját névre szóló asztalhoz lehetett csak ülni. 3-féle formanyomtatványt kellett kitölteni, és előre nyomtatott vizsgalapra lehetett csak írni. Csak írószereket, számológépet, és vizet engedtek bevinni, miután kb. hárman ellenőrizték a személyazonosságomat. A 3 órás vizsga folyamán 3 percenként sétált el egy-egy vizsgabiztos az asztalom mellett. Egyszóval csalás vagy puskázás teljességgel kizárva.( nem mintha terveztem volna..) Bukás esetén nincs javítási lehetőség, újra fel kell venni a tantárgyat ( persze jó sok pénzért). Az eredményeket százalékban mérik, amibe az év közbeni dolgozatok és tesztek is beleszámítanak 40 %-ban. A vizsga tehát 60 %-ot ér. Összességében 50 %-ot kell teljesíteni hogy átmenjen az ember. Mivel szerencsére jól sikerültek az évközi munkáim, ezért csak 10-12%-ot kell elérnem az írásbeliken. Ezért gondolom, hogy biztosan átmentem. Úgyhogy most a megérdemelt vakáció következik februárig. Az időjárás is egyre melegebb (30 fok körül) , így strandolni is lehet már. A napsütéssel sajnos óvatosnak kell lenni, mert pillanatok alatt le lehet égni ha nem kenjük be magunkat naptejjel (saját tapasztalat).

   Újdonság, hogy elkezdtem autót is vezetni. Eddig ugyanis nem mertem kipróbálni a bal oldalon való közlekedést. Sokat segített, hogy sokat ültem már a Vili mellett, így megszoktam a fordított irányokat. Még az sem nagyon zavar hogy jobb oldalon van a kormány, de a sebváltót nagyon szokatlan bal kézzel kezelni. Erősen kell rá még koncentrálnom, hogy ne jobb kézzel keressem a váltót. Még jó hogy a pedálok és az index ugyanúgy vannak elhelyezve. 

   Ma először volt szerencsém részt venni egy fogadóórán a Dani sulijában. Nagyon érdekes és pozitív tapasztalat volt. 3 órakor értem oda a kezdésre, és a szülők mennyiségének láttán nem volt reményem hogy hamar végzünk. Egyébként kérték, hogy Danival együtt vegyünk részt a beszélgetéseken. Úgy tűnik itt ez a szokás. Mindenesetre olyan jól meg volt szervezve a találkozó, hogy 45 perc alatt végeztünk és 4 tanárral sikerült ez idő alatt beszélni. A bejáratnál már egy koordinátor fogadott, aki megmutatta hol kell regisztrálni ( aláírni hogy ott voltam), majd elkísért az egyik tanárnőhöz, aki szólt rögtön  a következő tanárnak, hogy számítson ránk mert mindjárt megyünk hozzá is. Így várakozások és fennakadás nélkül haladtunk teremről teremre. Egyszóval szervezettségből ismét jelesre vizsgáztak a helyiek. De ami a lényeg, hogy mindegyik tanár nagyon dicsérte Danit. Azt mondták hogy nagyon jól halad, ő a húzóerő az osztályban és jó példát mutat mindenkinek a magatartásával. A matektanár megjegyezte, hogy jóval előrébb tart a tantárgyi tudása, mint a többieké. Tesi tanárnő úgy jellemezte, hogy Dani a legnagyobb segítsége az órákon. (Mintha Anikó nénit hallottam volna.) Mindemellett végre hallottam Danit angolul kommunikálni. Itthon ugyanis nem nagyon szokott, ezért a tudását sem tudtam annyira megítélni. Miközben matek tanárbácsival beszéltem, simán bekapcsolódott Dani a társalgásba. Én naivan azt hittem hogy csak ül mellettem és nem nagyon érti miről beszélünk, de egyszer csak közbeszólt és elkezdett beszélni a tanárral. Kicsit ledöbbentem, de nagyon örültem neki.

    Nóri sulijában sajnos nem volt még szülői, de remélem ott is megszervezik. Ők most egy jövő heti iskolai fesztiválra készülnek. Pont ma mondta, hogy egy énekes csoportba be is került. Gondolom szerepelni fognak a rendezvényen. Kíváncsian várom.

    Ami viszont számomra a legfontosabb, hogy Nóri és Dani is feltalálják magukat a suliban, sikeresen beilleszkedtek és jól érzik magukat. 

Új szokások

    Ha az ember új környezetbe kerül, természetes hogy a megváltozott körülmények és emberek hatással vannak rá. Így van ez a mi esetünkben is. Új szokásokat és rutinokat építettünk ki, ami nagy mértékben befolyásolta például az étkezésünket. Szerencsére pozitív irányba. Én személy szerint nagyon szeretek új ételeket kipróbálni, és itt bőven van alkalmunk rá. Először kóstoltunk szusit, avokádót, rizspapírt, vegemite-t (ami egy helyi szendvicskrém-szerűség), bazsalikomos pesto-t, mogyoróvajat, édes burgonyát, kókusz chipset, csak hogy párat említsek. Jelenlegi aktuális kedvencem az avokádó. Minden nap eszek legalább egyet, leginkább avokádókrém formájában. Nagyon egyszerű elkészíteni. Villával összenyomkodom a meghámozott és kimagozott puha avokádót, reszelek hozzá 1 gerezd fokhagymát, majd kikeverem egy kis sóval és majonézzel. Pirított kenyérrel isteni. További receptek itt találhatók. Emellett hetente minimum 2x eszünk halat is, aminek nagyon örülök. Mivel a marhahús itt az egyik legolcsóbb hústípus, ezért ezt is gyakrabban fogyasztjuk. Egyszóval változatosabban és kiegyensúlyozottabban táplálkozunk. Még nem vettünk szobamérleget, de lazábbak ránk a ruháink, így szerintem a súlyunk is csökkent némileg. Érdekes, hogy a kristálycukor kevésbé édes, és  barnás színű. Ha nem tévedek, akkor nyers (azaz nem finomított) nádcukor. A só is kevésbé savas, és az íze is kicsit más, amit először nehezebben tudtam megszokni. 

      Persze nem csak az étkezésünk változott. Mivel már van autónk, így könnyebben tudunk mozogni. Ezért a heti munka és tanulás után minden vasárnap kirándulunk valahová. Elég nagy az ország, ezért van mit bőven felfedezni. Tegnap már kénytelenek voltunk egy GPS-t is venni, mert párszor elkeveredtünk a belvárosban, ami elég stresszes volt. Jelenleg éppen Brisbane fesztivál van a városban, ami 3 hétig tart. Sok rendezvény, élő koncertek, minden este 3x lézershow a folyóparton, plusz tűzijáték színesíti a programot. A műsorok között találtam egy magyar zenekart is, itt. Úgy hallottam hogy fog nyílni egy magyar étterem is a városban, de erről még nem tudok részleteket. Annyit tudok hogy van egy magyar lángossütő, aki hétvégenként az egyik nagy piacon, illetve különböző rendezvényeken szokott feltűnni. Egy ideje már tervezzük hogy elmegyünk a piacra ( ami állítólag nagyon megéri), de valahogy mindig elmaradt.
      Másik dolog amihez hozzá kellet szoknunk, az az itteni élővilág. Az utcákon sokféle madárral, és  papagájokkal lehet találkozni. Többek között az ún. magpie madárral is, ami előszeretettel támad bicikliseket. Most 1-2 hónapig van egy időszak, amikor védik a tojásaikat, és ha valaki a közelébe téved, akkor nekirepül,  néha meg is csípi a járókelőket, vagy bicikliseket. Engem is megijesztett már egy , de csak rikácsolt és nagyon közel repült hozzám. Ennek ellenére eléggé megijedtem.  Parkokban sokszor előfordulnak különféle gyíkok, leguánok, akik nagyon békések. Valamelyik nap Vili párnája alatt is találtam egy 2 cm-es kilapult gekkót. "Kicsit " meglepődtem. Kétszer találkoztunk már reggel a konyhában hatalmas (kb. 5cm) csótánnyal is. Szerencsére nem szaladt, csak üldögélt egy helyben, így le tudtuk csapni. Egy nagyobb pókot is láttunk már a sarokban, de az nem volt vészes. Kint a parkokban a bokrok között azonban lehet látni méretes példányokat is. Mostanra már teljesen megszoktam, és elfogadom ezeknek az élőlényeknek a jelenlétét, bár mielőtt kijöttünk, ez volt a legnagyobb félelmem. Igazából még szebbé és érdekesebbé teszik a környezetünket.
Kenguruval és koalával sajnos még nem találkoztunk, de ami késik az nem múlik...

(saját fotó egy parkban)

Autó, lakás, munka

      Sok idő eltelt, mióta utoljára írtam. Ennek több oka is van. Egyrészt nagyon sűrű volt az életünk, emellett 2 hétig nem volt itthon internetünk. Most már nagyjából helyre állt az életünk, így egy kicsit fel tudunk lélegezni.  Az elmúlt időszakban vettünk egy autót, találtunk egy saját albérletet, és Vili is elkezdett dolgozni egy asztalos műhelyben. Igazából lépésről lépésre haladtunk, és egyszerre egy dologra fókuszáltunk. Kb. 1 hétig tartott az autó kiválasztása, és megvétele. Hosszas keresgélés után (gumtree) jó áron sikerült kifogni egy Ford Focust. Igaz kellett még költeni rá, mert műszakilag nem volt teljesen ok. az autó, de még így is megérte az árát. Az átíratást kb. 5 perc alatt sikerült elintézni. Itt Ausztráliában nincs forgalmija az autónak. Regisztrációs díjat kell fizetni évente, vagy fél évente, és az ezt igazoló matricát kell kiragasztani a szélvédőre. Műszaki vizsgát is csak akkor kell csináltatni, mielőtt el akarja valaki adni az autót. A kötelező biztosítás hasonlóan működik mint otthon. Online, az interneten gyorsan meg lehet kötni. Nagyon szeretem, hogy itt a hivatalos ügyeket viszonylag gyorsan és egyszerűen el lehet intézni. Érdekes és hasznos szolgáltatás érhető el az interneten,(www.ppsr.gov.au), ami segítségével ( az alvázszám alapján) le lehet ellenőrizni az autót (vásárlás előtt), hogy  volt- e totálkáros, nem lopott-e, vagy van-e rajt hiteltartozás.  Kb. 12$-ba kerül, de legalább nyugodtabb szívvel veszi meg az ember a kiszemelt kocsit.

Egyszóval most már van autónk, amire elég nagy szükség van errefelé. Könnyebb a nagyobb vásárlásokat intézni, plusz sok szép helyre el lehet jutni kirándulás céljából. A benzin ára olcsóbb, mint otthon (150-160$), szerencsére. A költözködést, ami ugyan csak nem volt egyszerű, nem is tudom hogyan oldottuk volna meg autó nélkül.  Kb. 3 napunk volt rá, hogy minden szükséges dolgot (bútor, berendezés, stb.) beszerezzünk a bútorozatlan albérletünkbe, amiben ismerőseink is sokat segítettek.

   A lakásbérlés is teljesen máshogy működik, mint Magyarországon. Először is a kiadó lakásokat csak a meghirdetett időpontokban lehet megnézni, amit ingatlanügynökök intéznek. Ha tetszik a lakás, akkor egy csomó papírt ki kell tölteni, és be kell adni a jelentkezést az ügynökségnek. Végül a jelentkezők közül a tulaj, a papírok alapján, és az ügynök segítségével eldönti, hogy ki lesz az a szerencsés, aki megkaphatja a lakást. Mi 3 helyre adtuk be a papírokat, mire kiválasztottak minket. Szerencsére nagyon jó helyen vagyunk, mert közel van a vasút (kb. 5 perc), a gyerekek sulija, és boltok is találhatók innen kb. 200 m-re.

   Idő közben Vili is el tudott helyezkedni asztalosként, egy asztalos műhelyben. Sok új dolgot lát és tapasztal, ezért egyre jobban tetszik neki. Az álláskereséssel kapcsolatban itt is az a tapasztalatunk, hogy legkönnyebben ismerős segítségével, ajánlás alapján lehet munkát találni. Vilinek is egy itteni magyar ismerősünk szólt, és segített kapcsolatba lépni a jelenlegi asztalos vállalkozóval. Így elég nagy szerencsénk volt. Hiába, a kapcsolati tőke mindenhol sokat számít.

   Röpke 2 hónap után összegezhetjük, hogy nagyjából teljesítettük az első 3 hónapos tervet, amit kitűztünk magunk elé. Gyerekek továbbra is szeretik a sulit. Nóri valamelyik nap már beszélgetni is kezdett egy eladóval angolul, aminek nagyon örültem. Van már pár jó ismerősünk, és barátságok is vannak már kialakulóban. Az egyetemen továbbra is sok a tanulni való, de szerencsére jól veszem az akadályokat.  Az időjárás már kb. 2 hete kifogástalan (25-26 fok) . Nagyon jó hogy sokat süt a nap, ilyenkor jobb az ember hangulata, és nagyon szép a város is.

Iskolák

   Jelenleg úgy alakult az életünk, hogy hárman járunk 3-féle iskolába. Én egyetemre, Nóri állami általános iskolába, Dani pedig állami középiskolába. Igen, Dani középiskolás lett, azaz High School-ba jár. Ez azért lehetséges, mert itt a születési év alapján döntik el ki hányadikba mehet. Az általános suli 1-7. osztályig tart. Dani a születési dátuma alapján már nem fért be a 7. osztályba, így középiskolás lett. Nóri is ugrott egy évet az otthonihoz képest, így most ötödikes.
   Én 2 hetet jártam eddig iskolába, a gyerkőcök pedig csak egyet. Így csak az első benyomásainkat tudom összefoglalni.

CQU:

    Ez az egyetem, ahova én járok. Ebben a félévben 3 tantárgyat kellett választanom, ezért az órarendem nagyon kellemesre sikerült. Hétfőn egész nap vannak óráim, pénteken pedig csak délelőtt. Első ránézésre ez nagyon könnyűnek tűnik, de mivel ez egy mesterképzés, sokat kell itthon is tanulni pluszban. Szinte minden hétre jut valamilyen beadandó munka, dolgozat vagy online kvíz. Ami nagyon tetszik, az a szervezettség. Saját tanulói portálokon keresztül folyamatos és naprakész információval lát el minket az egyetem. Minden előadás vázlata letölthető vagy megnézhető videón. Így ha hiányzik valaki az óráról, akkor sem marad le a lényegről. Az előző évek vizsgakérdései és megoldásai is hozzáférhetők. Külön tanulási készségeket fejlesztő szakemberek is dolgoznak az egyetemen, akiktől bármikor lehet segítséget kérni. Pl. átnézik és leellenőrzik a beadandó munkákat, majd segítenek korrigálni a hibákat. Egyszóval maximális segítséget kap a tanuló annak érdekében, hogy sikeres legyen az előmenetele. Röviden összefoglalva, nagyon TETSZIK.

Milpera State High School:

  Ez Dani sulija. Igazából a Milpera egy speciális középiskola, ahova főleg olyan gyerekek járnak, akik nem angol anyanyelvűek. A hangsúly itt leginkább az angol nyelv oktatásán van, ezért a gyerekek nem kor, hanem nyelvtudás alapján kerülnek csoportokba. Dani értelem-szerűen a kezdő csoportba került, ahol 2 osztálytársa van. Tehát elég kiscsoportos és intenzív így a tanulás. Az órák reggel 9-től du. 2:45-ig tartanak. Angolon kívül van még matek, művészet, tesi, és számítástechnika is. Nap közben 2 nagyobb (kb 1 órás) szünet van, közte pedig az órák. Házi feladat van, de elég minimális. Ami a legfontosabb, hogy Dani nagyon jól érzi magát, és minden nap új élményekkel jön haza. Hétfőn például golfozni tanultak tesi órán. Újdonság az is számára, hogy busszal kell közlekednie, de ügyesen megoldja a feladatot egyedül. A busz pont a suli előtt teszi lesz, és kb. 15 percig tart az út. Szerencsére kapott a sulitól egy olyan kártyát, amivel ingyen utazhat, ami nagy előny.

Yeronga State School:

   Nóri is reggel 9-től du. 3-ig van suliban, és Danihoz hasonlóan náluk is 2 nagyobb szünetet tartanak a nap folyamán, közte pedig a foglalkozásokat. Hetente 2X van sportnap, amikor hosszabbak a szünetek, és különböző sporttevékenységeket végeznek ( pl sorversenyek, tenisz, stb.) Egyenruha viselése itt már kötelező, ahogy arról már régebben is írtam. Így legalább reggelente nem kell vitatkozni azon, hogy mit kellene felvenni. (egy gonddal kevesebb..) Az osztályban több tanuló van (kb. 20-25) és többnyire angol anyanyelvűek. Nórinak azonban nem számítanak a nyelvi korlátok, szinte első nap már összebarátkozott mindenkivel. Részt tud venni a közös játékokban az udvaron, és legnagyobb csodálatomra érti is a különböző játékok szabályait. Az osztálytársak is nagyon aranyosak és segítőkészek. Az internetről töltöttek le magyar szavakat, bevitték az iskolába, hogy könnyebben megértsék egymást. Tegnap beszéltem a tanárnénivel, és azt mondta hogy látszik mennyire okos Nóri, mert valamilyen matek feladatokat pillanatok alatt megoldott. Csak a nyelv az egyetlen hátráltató, de tanárnéni szerint hamar fel fogja venni a ritmust Nóri. Szerencsére ő is nagyon jól érzi magát. Ma úgy jött haza suliból, hogy kár hogy vége van a hétnek.


   Az iskolákon kívül a tömegközlekedés is nagyon jól meg van szervezve. Hétvégén nagyon kellemes tapasztalatunk volt ezzel kapcsolatban. Gold Coast-ra akartunk utazni vonattal. (kb. 80 km) Az állomáson jöttünk rá a kiírások és néhány kedves járókelő segítsége alapján, hogy hétvégén nem közlekednek a vonatok pályamunkálatok miatt. De mentek buszok (a vonatállomásokon álltak meg), ráadásul INGYEN, kompenzálandó a váratlan változásokat. Amin nagyon meglepődtem, az a buszsofőrök kedvessége volt. Leszálltak a buszról pl. hogy egy nagyobb csomaggal érkező utasnak segítsenek. Minden megállónál megkérdezték az utasokat hogy meddig mennek, és külön szóltak, amikor odaértünk. Sőt, az egyik sofőr még azt is megkérdezte, hogy megfelelő-e a légkondi hőmérséklete. Az állomásokon + 2-3 segítő irányította az embereket az átszállásoknál és csatlakozásoknál. És mindezt 2 napon keresztül, a kb. 1/2 óránként közlekedő járatoknál. El sem tudom képzelni mekkora szervezést igényelt ez a hétvége a vasút részéről. Mindenesetre mindent megtettek azért, hogy minden kedves utas célba érjen, minden különösebb gond és késedelem nélkül.
Szóval minden elismerésem. Már csak ezért a pozitív benyomásért is megérte utazni, ráadásul egy gyönyörű helyre kirándultunk.

Folyt köv...

    Ezt a képet szerda reggel készítettem amikor az állomásra sétáltam. Ezen is jól látszik, hogy milyen itt egy átlagos téli nap kezdete. Egyébként nem túl sokan közlekednek erre gyalogosan, legalábbis ezen a környéken nem. Így csöndes az utca, csak a madarak hangját lehet hallani, de azt erőteljesen, mert nagyon sok van belőlük. Ezen az úton szoktunk végigsétálni, amikor bevásárolni megyünk a helyi szupermarketbe, amit itt Coles-nak neveznek.

     Az előző bejegyzésben ígértem, hogy az élelmiszerekről is fogok írni. Leginkább a Colesban vásárolunk mert ott jók az árak. Aldi is van itt Brisbaneben, csak jóval messzebb van tőlünk. 

       Árak:

  Hasonlóan a hazai nagy áruházakhoz itt is vannak saját márkás, gazdaságos termékek. Csak az a különbség, hogy ezek a termékek jó minőségűek, ezért mindig ezeket szoktuk venni. Ráadásul minden termékre vonatkozik 100%-os megelégedettségi garancia, tehát ha nem ízlik például a virsli, nyugodtan visszavihetem, és szó nélkül visszaadják az árát.

A példa kedvéért néhány alapvető élelmiszer ára:

1 l tej:  1$

1 csomag szeletelt kenyér:  1$

1 kg csirkecomb:  4 $

1 palack ásványvíz (1.5 l):  0,66$

1 kg paradicsom:  1$ (akciósan)

0,5 kg spagetti tészta:  1$

1 kg cukor:  1 $

12 db tojás:  3$

(Dollár árfolyama amikor kijöttünk 210 Ft volt)

  Az élelmiszerek ízei azért teljesen mások itt. A zöldségek frissebbek , finomabbak, és nagyobb a választék belőlük. A virsliben szemmel láthalólag is van hús. A legnagyobb eltérést a tejtermékeknél látom. A tejnek tej íze van pl. Többféle tejfölt is lehet kapni, viszont sokkal sűrűbb és tejszínesebb mint otthon. A joghurt amit kóstoltunk is sokkal sűrűbb volt, és kevésbé édes mint Magyarországon.

   Az üzleti év itt Amerikához hasonlóan július 1-én kezdődik, és következő év június 30-ig tart. Tegnap voltunk a belvárosban, és minden üzletben "év végi" kiárusítások voltak. Néhány   ruhadarabot és egy nyomtatót be is szereztünk jó áron. Jó minőségű ruhákat lehet kapni már pár dollárért is, de nem mindegy hol keresi az ember, mert bele lehet botlani csillagászati árakba is.

   Kedvenc olcsó boltjaink:

Target

Big W

Best&Less

  

   A legfontosabb  kérdés azonban nem az hogy milyenek az árak, hanem hogy mihez képest, azaz milyenek a keresetek. Jelenleg 16$ körül van a minimálbér óránként. Akit részletesebben érdekel a téma, utána nézhet itt: http://ausztraliabamentem.wordpress.com/tag/mennyibe-kerul/

  No comment...

Más

  Még csak 10 napja vagyunk itt túl az óperencián, de néhány dolgot megfigyeltem, ami itt kicsit másképp van mint otthon. Lehet hogy ez még kevés idő az általánosításra, de jelenleg én így látom az itteni helyzetet.

   Közlekedés:  

 Nyilvánvaló, és rögtön szembetűnő, hogy itt az út bal oldalán közlekednek a járművek. Ez főleg a körforgalmaknál nagyon furcsa, ahova ellenkező irányból kell behajtani. A gyalogátkelőknél még mindig össze vagyok zavarodva, mert balról várom az autót, közben jobbról érkezik. Viszont nagyon előzékenyek a sofőrök, mert rögtön megállnak ha gyalogost látnak az átkelőhöz közeledni. Emellett az utak és utcák is jóval szélesebbek mint nálunk, és sok helyen van sáv a kerékpárosoknak is.

A tömegközlekedés jó, főleg a vonatok pontosan és gyakran közlekednek, és az átszállásoknál is csak néhány percet kell várni.  A papír alapú jegy helyett ún. go card-ot használunk, ami érvényes vonatra, buszra, hajóra is. (www.translink.com.au) Nagyon praktikus, mert olyan mint egy bankkártya és tetszőleges pénzösszeget lehet rátölteni. Felszállás előtt és az utazás végén csak le kell csippantani a kártyát és a rendszer automatikusan levonja a kártyáról az utazás hosszának megfelelő összeget. Ez egyébként jóval drágább mint otthon, de a pénzünkért legalább kapunk szolgáltatást. Például ha 1 héten belül  9x használjuk a kártyát, a többi utazás ingyen van korlátozás nélkül. Így hétvégén akár a Gold Coast-ra is el lehet utazni ingyen. 

   Időjárás:

  Itt most tél van. Nappal szépen süt a nap és kb. 20 fok a hőmérséklet, de éjjel és hajnalban hűvös van. Sajnos erre nem divat a házakon a szigetelés és a fűtés, így reggelre nagyon lehűl a lakás. Nehéz ilyenkor kibújni a takaró alól. A levegő páratartalma is magasabb. A ruhák még a napon is lassabban száradnak meg mint otthon. A klímának köszönhetően azonban sok a zöld terület és park a városban, szebbnél szebb virágokkal tarkítva.

  Emberek:

  Ha röviden kellene megfogalmaznom azt mondanám, hogy sokszínűek. Sok a bevándorló a világ minden tájáról, ezért vegyes a társadalom. De általában  véve mindenki kedves és segítőkész. Úgy tűnik nekem, hogy itt kiegyensúlyozottabbak és lazábbak az emberek. Kicsit meghökkentett amikor mezítláb, zokni nélkül láttam több helyi ausztrál férfit és gyereket sétálni az áruházban. A parkokban gyakran heverésznek a fűben, és hétvégén sokakat látni piknikezni a szabadban. Az éttermek még hétköznapokon is majdnem tele vannak, úgyhogy szerintem sokan nem főznek otthon. Az éttermi árakról még sajnos nincs tapasztalatom, az élelmiszerekről legközelebb írok majd.

Folyt köv.........

   

Rules

 

     Az elmúlt napokban több olyan szabállyal is találkoztunk, ami európai szemmel kicsit furcsának vagy túlzásnak tűnhet. Pozitív viszont, hogy ezek a fura szabályok a gyerekek védelmét szolgálják.

    Az egyikkel ezek közül a supermarketben találkoztunk, ahol fincsi joghurtokat lehetett kóstolni. Naivan odaküldtem Nórit, hogy nyugodtan vegyen egyet, de a hölgy, aki kóstoltatott, kedvesen elutasította. Végül én is odamentem, és nagyon udvariasan elmagyarázta a nő, hogy csak és kizárólag az én kezembe adhatja a joghurtot (gyerekébe nem), és én adhatom oda csak Nórinak, ha kóstolni akar.  Nekem kicsit túl óvatosnak tűnt ez az eljárás, de ez itt így szokás.

    Az általános iskolában  szigorú előírások vannak az öltözködéssel kapcsolatban. Az egyenruha az alap, de még a zokni és hajgumi színe valamint hossza is meg van szabva. Pólót csak betűrve lehet hordani, sőt a pulcsit derékra vagy nyakba kötni szigorúan tilos. Gondolom balesetveszélyesnek tartják.

    Ami viszont nagyon szimpatikus, hogy az iskolai szabályzatban hosszasan részletezik, hogy nem csúfolhatják egymást a gyerekek, és tisztelni kell mindenkit . Tehát már kisiskolás korban komolyan veszik az egymás iránti tiszteletre nevelést. Még az is tiltott, hogy egymást lefényképezzék a gyerekek, és nekem is egy külön engedélyt kellett aláírnom, hogy az iskola dolgozói fotót készíthessenek gyerkőceimről. Sőt még ahhoz is az engedélyemet kérték, hogy a suliban használhassák az internetet a gyerekek. 

      Összefoglalva úgy tűnik, hogy itt egy kicsit másképp működnek a dolgok mint otthon. De ez tetszik így nekem.

Megérkeztünk....

    Hihetetlen, de eljött ez a nap is. Tulajdonképpen már negyedik napja vagyunk itt, de csak most van egy kis időm írni. 
    Ami az utazást illeti, hosszú volt, de kibírható. Az ételek, amit a gépen kaptunk finomak voltak és bőségesek. Igazából unatkozni sem lehetett, mert volt lehetőség filmeket nézni, zenét hallgatni, játszani. Csak 30 óra után már nagyon vágytunk rá, hogy vízszintes helyzetbe tegyük magunkat.
    A reptéren beültünk egy maxi taxiba, ami 20 perc alatt ide hozott Anikó lakásához. (potom 60 dollárért) Pár percen belül Éva is itt volt a kulccsal, így gyorsan be tudtunk költözni és rendezkedni.
   Az elmúlt napok eseménydúsak voltak. Nórit bírattuk a helyi iskolába, ahol 5. osztályba fog járni. Barátságos volt a tanárnéni és az iskola is. Vettünk sim-kártyákat . Nekem az Optus cég Connect for less csomagja volt a legszimpatikusabb.
   Találkoztunk a bankban Katelynnel, aki a személyes ügyintézőnk. Ő segített aktiválni a bankszámlánk, és az online bank-et. Nyitottunk ún. Superannuation számlát , ami olyasmi mint otthon a magánnyugdíj számla. Ide utalja majd a munkáltató a fizetés 9 %-át. Elvileg ezt csak nyugdíjas korban lehet felhasználni, de ha hazamegyünk  Magyarországra, akkor vissza lehet igényelni az összeget. Tehát nem veszik el.
   Közben volt időnk a belvárosban is sétálni, és megnéztük a Botanic Gardent. Az egész városra jellemző, hogy tiszta, nagyon rendezett és persze gyönyörű. A profilomhoz töltöttem fel képeket . A tömegközlekedés is jó. Kb. 5 km-re lakunk a belvárostól, ahova vonattal és busszal is be lehet menni. 15-30 percenként mennek a járatok, és kb. 16 perc alatt lehet beérni. A belvárosban ingyen buszjárat (Loop) közlekedik 1/4 óránként, amivel körbe lehet utazni a Cityt. Úgy tűnik itt gondolnak a turistákra . Ami szembetűnő, hogy nagyon tiszták a buszok és vonatok is.( a vonaton pl. padlószőnyeg van, és tiszta!!) No és persze pontosan közlekednek, ami fontos szempont.
  Adószámot is igényeltünk, ami nagyon egyszerűen online (www.iar.ato.gov.au) megtehető, és majd postázzák. Ez a munkavállaláshoz szükséges majd.
  Az időjárás most olyan, mint otthon a tavasz, csak furcsa hogy 5 óra után már sötétedik. A lakásban nincs fűtés, ezért nekem nagyon hűvös, de este egy kis hősugárzóval kellemesebbé tudjuk tenni a helyzetet. 
  A boltokban az árak kb. olyanok mint otthon, persze vannak drágább márkák is. Ami nekem nem ízlik, az a víz. A palackos és a csapvíznek is van egy kis mellékíze, ami furcsa az otthoni finom e-spring vizünk után.
  A mai program Dani beiratása lesz az iskolába, amiről majd legközelebb fogok írni.

Vízum

   Hihetetlen, de kevesebb mint 1 hét alatt megjött a vízumunk. Pedig még tegnap is át kellett  küldeni egy papírt a gyerekek iskolájától. De úgy tűnik, hogy az online ügyintézés gyorsan és olajozottan működik ausztrál "szomszédainknál". Minden esetre most örülünk nagyon. Kicsit izgultam, hogy több hétig is el fog tartani a vízumkérelmünk elbírálása, és módosítanunk kell a kiutazás dátumát, de szerencsére nem így lett.

   Ma elkezdtünk ausztrál dollárt is váltani. Az árfolyam most nagyon jó (221 Ft), de több váltóban nem is lehet kapni, vagy csak nagyon kevés bankjegyet tartanak. Úgy kell majd több helyről összevadászni a kellő mennyiséget, hogy azért ne készpénz nélkül induljunk el. Gondolom nem mindennapos esemény a váltókban, hogy az ember lánya AUD-t szeretne vásárolni.

   Időközben elkezdtem az itthoni hivatalos ügyek intézését is. A NAV-nál azt az információt kaptam, hogy nem kell hozzájuk bejelentenünk a külföldre távozást, csak ha végleges letelepedésről van szó. A legújabb szabályozás szerint a lakcímnyilvántartásból sem kell kijelentkeznünk. Sőt, nem rég született egy egyezmény Magyarország és Ausztrália között, miszerint TB-t csak kint kell fizetnünk, és itthon nem. (Úgy, mintha az EU területére költöznénk). Eddig 6660 Ft-ot kellet fizetni havonta mindenkinek, aki Ausztráliába költözött ideiglenesen. Így itthon, és kint is (tehát duplán) ki kellett perkálni az egészségügyi hozzájárulást.
Az egyezményről itt lehet olvasni: 

http://www.onyf.hu/index.php?module=news&action=show&nid=11180&root=ONYF&rand=cbcb34630df21fedcf9b8aa9d54ab48c

   Az OEP-nek a következő nyomtatványt kell beküldeni postán, különben nem ússzuk meg a fizetést:

http://www.oep.hu/pls/portal/url/ITEM/7C524F29C624781BE040A8C0CB326FEE

   Hab a tortán, hogy a gyámhivatallal sincs semmi dolgunk (ellentétben a rémhírekkel), mert nem végleges kiutazásról van szó. Ez gyerekes családok esetében  lehet érdekes.

Részletes információk itt is olvashatók a témában:

http://www.bertok.com/2013/03/22/kijelentkezes-2/

1 hónap

      Elkezdődött a visszaszámlálás, már csak egy hónapunk van hátra az indulásig. Ma voltunk a kötelező orvosi vizsgálaton, és lényegében minden hiányzó papírt benyújtottunk a vízumkérelemhez. Már csak szorítanunk kell, hogy minél hamarabb megkapjuk a vízumot, ami az 573-as számot viseli. 

     Összefoglalva a következő dokumentumokra volt szükség a kérelemhez:

• CoE az egyetemről, ahova járni fogok (ez egy igazolás arról, hogy felvettek és befizettem a tandíjat),
• CoE a gyerekek iskolájától,
• orvosi vizsgálat eredményei, amit a vizsgáló orvos tölt fel online a rendszerbe,
• útlevelek hitelesített másolata,
• születési és házassági anyakönyvi kivonatok hiteles másolata
• 1229-es nyomtatvány, amit a 18 év alatti gyerekek szüleinek kell aláírni, és hozzájárulni a vízumügyintézéshez.

  Így utólag nem is tűnik olyan bonyolultnak. Valószínűleg azért egyszerűbb, mert a felsőoktatásba jelentkezőknek online kell benyújtaniuk a papírokat, közvetlenül Ausztráliába. 

     Tegnap sikerült ausztrál bankszámlát is nyitnom online. Igazából pár percig tartott a művelet, nagyon egyszerű volt. Ez azért előnyös, mert előre áttudom rá utalni a pénzünket, és mire kiérkezünk, hozzá is  férünk majd a számlához. Csak besétálunk egy bankfiókba, és 2 dokumentummal ( pl. útlevél, jogosítvány) igazolni kell a személyazonosságunkat. Kényelmes, és biztonságos megoldás. Hosszas gondolkodás után végül a Westpac -et választottam, mert itt voltak a legkedvezőbbek a kamatok és a számlavezetési költségek. Más bankok is jónak tűntek, de ott nincs lehetőség az utazás előtt számlát nyitni, és pénzt átutalni.

                                        

   Időközben az átmeneti szállásunk is megoldódott. Edina összehozott minket Anikóval, aki már 6 éve él kint Ausztráliában, és éppen akkor jön haza 6 hét szabadságra, amikor mi megyünk ki. Ő felajánlotta, hogy lakhatunk a lakásában ez idő alatt. Én mondom erre, hogy véletlenek nincsenek. Ha az ember jó úton jár, és elég erős a hite önmagában, akkor az égiek is besegítenek itt-ott. Anikó egyébként rengeteg helyi infóval is segít nekünk, és a gyerekek leendő iskolájában is közben jár az érdekünkben. Szociális munkásként dolgozik, így sok kapcsolata és ismerettsége van Brisbaneben.

  Most már csak az itthoni házunk összepakolását kéne befejeznünk, mert egy nagyon jó barátunk jön hozzánk albérletbe. Így a mi házunk sem marad gazdátlanul. És nagyon jól van ez így....

Repülőjegy

    És igen! Megvannak a repülőjegyek is. Ha minden jól alakul ( és miért ne alakulna jól ) június 14-én 19:05-kor száll fel a gépünk, ami elrepít minket egy új élet kezdete felé. Kétszer kell majd átszállnunk. Először Berlinben, majd Abu Dhabiban. Így összesen kb. 30 órás lesz majd az út, és 16-án reggel 9:15-kor fogunk Brisbane-ben landolni. Kombinált jegyünk az ETIHAD és az AirBerlin gépeire szólnak.

   A repjegy lefoglalása egy kicsit kalandosra sikeredett. Én már jó ideje figyeltem az online foglalási rendszereket, és rengeteg helyről kértem árajánlatot( szeretek mindennek jól utána járni). Elképesztő egyébként, hogy milyen sokfajta lehetőség, járat, és milyen különböző árak vannak a piacon. Végül a legjobb ajánlatot az AIR PARTNER irodától kaptam, amit Edina is ajánlott. Kiderült azonban, hogy a kiválasztott járatokat nem lehet lefoglalni, mert  valami zűr volt a légitársaság rendszerében. Ezután 2 nap újabb jegyvadászat következett a neten, persze csak drágább árakat lehetett találni. Végül szerencsére helyre állt a rend az ETIHAD-nál és az AirBerlin-nél, így sikerült megszereznünk a legkedvezőbb jegyeket. Hipp-hipp hurrá !!

Csupa jó hír

  Végre megérkezett a várva várt jó hír, miszerint felvettek a CQU mesterképzésére, Brisbane-be. Pontosabban mondva felajánlottak egy helyet az egyetemen, ( Ausztráliában ez így szokás) amit el kell fogadnom. Ha aláírom a tanulószerződést, és befizetem az első félév tandíját + a 2 évre szóló tanulóbiztosítást, akkor mondhatom igazából, hogy az egyetem diákja vagyok. Azt hiszem, elfogadom az ajánlatot :)). Az orientációs hét június 23-án kezdődik, a suli pedig pont július 1-én. Ez azt jelenti, hogy kb. június közepén kell kiérkeznünk Ausztráliába.

  Ezen felül még jobb hír, hogy megkaptam az ún. "Vice-Chancellor's Scholarship"-et, ami egy ösztöndíj neve. Ezt akkor lehet megpályázni, ha valaki jó eredményekkel teljesítette az alapdiplomáját. Szerencsére én megfeleltem a kritériumoknak, így 20 % kedvezményt kapok a tandíjból. A jó tanulmányi eredményt azonban fenn kell tartani, hogy a következő félévekben is jogosult legyek az ösztöndíjra. Úgyhogy össze kell majd szedni magam, ami a tanulást illeti.

  A harmadik örömhír pedig az, hogy úgy néz ki, Edina  tud majd segíteni átmeneti szállás keresésében. Én már egy ideje nézegetem a lehetőségeket az www. airbnb.hu oldalon, de ismerőstől, megbízható forrásból mégis csak jobb lenne lakást bérelni.